A kérdés, amellyel sajátos kálváriánk alatt találkoztunk, és szembesültünk - és amely miatt valamennyien belerokkantunk idegileg. További részleteket a Jogi körkép oldalon olvashatsz.

Apaság vélelmének megdöntése

2012-ben (2001-ben is) életben levő CsjT szerint:

Megtámadhatja az apaságot:

a) gyermek;

b) az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni;

c) a gyermek halála után leszármazója, ilyennek hiányában az ügyész.

A gyermek majd a nagykorúvá válását követően döntheti el, hogy kíván-e pert indítani, s így érvényesíteni a vér szerinti származása kiderítéséhez való jogát.

A vérszerinti apa érdeke, illetve joga tehát háttérbe szorul a gyermek érdekeivel és jogaival szemben. A magyar jog alapvetően a kiskorú gyermek érdekeit nézi, összhangban a nemzetközi dokumentumokkal és az abban foglalt alapelvekkel. A gyermeknek alapvető érdeke fűződik a rendezett családi jogálláshoz és egyúttal a vérségi származása kiderítéséhez. Az Alkotmánybíróság döntéseiből az derül ki, hogy a gyermeknek a családi jogállás rendezettségéhez és a származás kiderítéséhez fűződő joga egyaránt alkotmányos védelemben részesül. Az Alkotmánybíróság 982/B/1998. számú határozata értelmében: „Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy a gyermek családban való felnövekedésére, illetőleg a család által nyújtott gondoskodásra vonatkozó igénye kizárólag a vérségi családban valósulhat meg. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy az tartalmazza a gyermeknek a családi álláshoz, a vérségi családba tartozáshoz való jogát is. Ebből csak a tényleges családi gondoskodáshoz való jogosultság következik. Ez pedig nemcsak a vérségi, hanem az ún. szociológiai családba tartozást és e család részéről való gondoskodást és védelmet is magában foglalja.” Az alkotmányos gyermekvédelem családi védelmi eleme tehát egyaránt megvalósulhat a vérségi és a nem vérségi, azaz „csak” szociológiai és jogi értelemben vett családon belül, ennek megfelelően az utóbbi esetben olyan családban is, ahol az apai státusz anélkül alapul az apaság valamely Csjt.-beli vélelmén, hogy az egyúttal egybeesne az objektív biológiai igazsággal. A családfogalom gyermekvédelem szempontjából történő ilyen tág értelmezése azért is indokolt, mert a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését gyakran éppen a fennálló szociológiai és jogi értelemben vett családi háttér megbolygatása, nyilvános megkérdőjelezése befolyásolhatná hátrányosan”.

Mindezekből tehát egyértelműen az következik, hogy a gyermek alapvető érdeke a rendezett családi jogállás és a vérségi származás kiderítése. E kettő érdek azonban gyakran szemben áll egymással és az ellentét feloldása közel sem könnyű feladat. A gyermek ezen alapvető érdekei mögött háttérbe szorul a vérszerinti apa azon érdeke, hogy gyermekével jogilag kapcsolatot tartson.

A vérszerinti apa az apaság vélelmének megdöntésére nem jogosult, mert a Csjt. 43.§ (3) bekezdése szerint a megtámadásra a gyermek; az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni; a gyermek halála után leszármazója, ilyennek hiányában az ügyész jogosult. A (4) bekezdés alapján „Az anya volt férje akkor is jogosult a megtámadásra, ha a vélelem az, hogy az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni”. Nem kérheti a gyámhatóságnál a vérszerinti apa azt sem, hogy hivatalból rendeljen ki eseti gondnokot, aki a gyermek érdekében a pert megindítja, mert erre csak a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő mint törvényes képviselő jogosult. BH2003. 39 számú döntés értelmében az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindításához a gyámhivatal hozzájárulását, az eseti gondnok kirendelését a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogosult kérni.

Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert tehát megelőzi egy gyámhatósági eljárás. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet 64.§-a rendelkezik a családi jogállás rendezésére irányuló perek esetén a gyámhatóság feladatairól. Ezek szerint: „A családi jogállás rendezése iránti per megindításához a gyámhivatal a gyermek törvényes képviseletének ellátására eseti gondnokot rendel ki.

Gyer. 64. § (1) bekezdése alapján a 14. életévét betöltött gyermek kérheti eseti gondnok kirendelését a családi jogállás rendezése iránti per megindításához.

Az eseti gondnok kirendelését a szülő, a gyám és a 14. életévét betöltött gyermek kérheti, de a kirendelésről a gyámhivatal hivatalból is dönthet. (2) A családi jogállás megállapítására irányuló per megindítására - ha a gyermek gyámság alatt áll, a gyámhivatal előzetes hozzájárulásával - a gyám is jogosult. (3) A Csjt. 44. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárás során igazolni kell azt, hogy a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van. Ha a törvényes képviselő a perindításhoz nem járul hozzá, ezt a tényt jegyzőkönyvben kell rögzíteni. (4) A gyámhivatal annak eldöntésénél, hogy a családi jogállás megállapítására irányuló per megindításához a hozzájárulást megadja-e, azt vizsgálja, hogy a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a gyermek vagy gondnokság alatt álló személy érdekében áll-e”.

Véleményem szerint a családi jogállás rendezése és vérségi származás kiderítése egymásnak ellentmond és a bírói gyakorlatból is az derül ki, hogy a családi jog rendezése iránti perindításkor ez a két feltétel szükségképpen nem tud egyidejűleg érvényesülni, valamelyik feltételnek mindenképpen háttérbe kell szorulnia. Az esetek túlnyomó részében a vérségi származás kiderítése iránti érdek kerül háttérbe, a biológiai apák legnagyobb fájdalmára. A gyermeknek természetesen érdeke, hogy rendezett családban nevelkedjen, de ennek a családnak nem feltétlenül eleme a vérségi kötelék. A gyakorlat azt az elvet követi, hogy a családot, ha betölti funkcióját, nem szabad megbolygatni a vérségi származás kiderítése céljából, mert ez a gyermek fejlődését esetenként hátrányosan befolyásolhatja.

Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a gyermeknek a családi jogállás rendezettségéhez és a származás kiderítéséhez fűződő joga egyaránt alkotmányos védelemben részesül. „Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy a gyermek családban való felnövekedésére, illetőleg a család által nyújtott gondoskodásra vonatkozó igénye kizárólag a vérségi családban valósulhat meg. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy az tartalmazza a gyermeknek a családi álláshoz, a vérségi családba tartozáshoz való jogát is. Ebből csak a tényleges családi gondoskodáshoz való jogosultság következik. Ez pedig nemcsak a vérségi, hanem az ún. szociológiai családba tartozást és e család részéről való gondoskodást és védelmet is magában foglalja.” Az alkotmányos gyermekvédelem családi védelmi eleme tehát egyaránt megvalósulhat a vérségi és a nem vérségi, azaz „csak” szociológiai és jogi értelemben vett családon belül, ennek megfelelően az utóbbi esetben olyan családban is, ahol az apai státusz anélkül alapul az apaság valamely Csjt.-beli vélelmén, hogy az egyúttal egybeesne az objektív biológiai igazsággal. A családfogalom gyermekvédelem szempontjából történő ilyen tág értelmezése azért is indokolt, mert a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését gyakran éppen a fennálló szociológiai és jogi értelemben vett családi háttér megbolygatása, nyilvános megkérdőjelezése befolyásolhatná hátrányosan”. Így a magyar jogrendszer - nemzetközi összehasonlításban is tipikus módon - biztosítja ugyan az apaság vélelmének bíróság előtti megtámadását, de valamennyi megtámadásra jogosult részére ezt feltételekhez ill. időhatározáshoz köti. A keresetindításra a Csjt. támadott rendelkezéseiben megszabott határidő és annak jogvesztő jellege éppen az Alkotmány 67. §-ának célját valósítja meg azzal, hogy a fennálló családi jogállás megkérdőjelezhetőségét időben behatárolja és ezzel a fennálló családi viszonyok zavartalanságát biztosítja.

Amikor egy házasságban élő anya teherbe esik, de nem a házastársától, a gyermek apja jogilag a házastárs lesz. A vérszerinti apa csak akkor lesz jogilag gyermekének apja, ha a bíróság a házasságon alapuló apasági vélelmet jogerős határozatával megdönti. A vérszerinti apa a vélelem megdöntésére nem jogosult. Az anya pedig semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy ne a házastársat jegyezzék be apaként az anyakönyvbe. 

Ami engem illet, osztom Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleményét. Szerinte a házassági kötelékben élő, illetve a nem házas nők jogi helyzetében jelentős eltérés van. A házas nő gyermeke apjának a nő beleegyezése nélkül kell a férjet tekinteni, míg a nem házas nő esetében a nő beleegyezése is kell az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához. A házasságban élő, illetve a házassági kötelékben nem álló nők között a különbségtétel alkotmányellenes és indokolatlan azért is, mert a házas nő az apasági vélelmet később sem támadhatja meg, mert erre csak a vélelmezett apa, a gyermek, illetve a gyermek halála esetén leszármazója, ennek hiányában az ügyész jogosult. Így az apa által megdönthető apasági vélelem a házasságban született gyermekek esetében az anya szempontjából megdönthetetlen vélelem. A házasságban élő nő azonban a házasságkötéssel a férjet gyermeke apjává tette, s így visszavonhatatlanul elkötelezte magát férje apasága mellett”.